Az Évtized Lemeze

Hey, itt híg az élet,
hollywoodi álom alatt humán méreg.
Hey, húz a civil örvény.
Ma háború van, kóla-chips a modern töltény.

Szív a szívnek, kéz a kézben, lélek által változunk.
Hey, itt ezek megvadultak,
plasztikáznak, arcot, segget szebbre szabnak…
Hey, itt minden újra épül,
mint napraforgó szár a lélek fényre szépül.

Szív a szívnek, kéz a kézben, lélek által változunk.
Hey, itt minden rajtunk múlik,
az árnyék a völgyben, hogy meddig nyúlik!

Minden pillanat egy íven körbe jár,
ami volt, az volt, most már előre menni kell.
Ha el sem kezded, gyorsabban lejár,
de ami még hátra van, az most kezdődik el.

Refrén:
Ébresztő! Fel, vár a nagyvilág!
Az emberek a városok, az ég és az óceán.
Meg a „nagy talány”,
hogy a Boldogság az épp merre jár?!
Magadnak csináld!
Mert én
Nem élhetem az életed le helyetted, se más!
Ne adj semmit a sötétnek!
Minden egyes színe kell a szivárványnak már!

Hey, itt úgy szól a képlet,
hogy, úgy szeretlek majd megeszlek, ha addig élek is.
Hey, itt az ERŐ kivel van?
A „Birodalom visszavág” a sivatagban.

Szív a szívnek, kéz a kézben, lélek által változunk.
Hey, itt ezek megvadultak,
plasztikáznak, arcot, segget szebbre szabnak…
Hey, itt minden újra épül,
mint napraforgó szár, a lélek fényre szépül.

Szív a szívnek, kéz a kézben, lélek által változunk.
Hey, itt minden rajtunk múlik,
az árnyék a völgyben hogy meddig nyúlik!

Minden pillanat egy íven körbe jár.
Ami volt az volt, most már előre menni kell.

Refrén: 2x

Nem érti senki,
Nem érzi senki.
Miért olyan nehéz egy földi szív.

Nem hallja senki,
Nem is mondja senki,
Mielőtt leáll, majd megbocsájt.

Nem érti senki,
Nem érzi senki,
A mennyei Ég, nem hiába hív.

Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Mitől szép az, aki mindenkit szépnek lát.

Nem érti senki,
Nem érzi senki,
Mert erre nincsen szó, nincs szabály.

Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Milyen ha lélek hazatalál.

Elmúlt a fájdalom
Szárnyat bont a szívemen
Miatta most elhagyom
Tovaengedem…

Refrén:
Meg sem érdemlem, mégis úgy néz rám
Ahogy senki más
Tövis szívemben, sebzi mellét
Ahogyan átölel
Ezerszer elhagyom,
De hazavisz a szárnyán egy szép napon
Neki, hogy, hogy mondom el, hogy a Mindenem … majd
Még nem tudom …

Nem érti senki,
Nem érzi senki,
A vad zaj mögött a Csend szavát.

Nem hallja senki,
Nem is mondja senki
A Kegyelem Otthonát.

Nem érti senki,
Nem érzi senki,
A mennyei Ég, nem hiába hív.

Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Mitől szép az, aki mindenkit szépnek lát

Nem érti senki,
Nem érzi senki,
Mert erre nincsen szó, nincs szabály.

Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Milyen ha lélek hazatalál.

Elmúlt a fájdalom
Szárnyat bont a szívemen
Miatta most elhagyom
Tovaengedem…

Refrén: 4x
Meg sem érdemlem, mégis úgy néz rám
Ahogy senki más
Tövis szívemben, sebzi mellét
Ahogyan átölel.
Ezerszer elhagyom,
De hazavisz a szárnyán egy szép napon
Neki, hogy, hogy mondom el, hogy a Mindenem … majd
Még nem tudom …

Azért még ne szakítsd szanaszét magad ma
Azért még ne legyél malac, és
ha lehet ritkán tapadj rá a pohárra
A részeg a részeg előtt sem szép .
Azért még ne legyél be szívva
Az évek is úgy szállnak mint a füst
Alig fújod ki ,már jön is a vége…
..az élet még tisztán is nagyokat üt!
Ne feledd ma se, csak az múlik bárhol
amit nem őriz meg bent a szív
Lehet hogy születsz, de te sohasem halsz meg
A múlt csak az ami búcsút int!
De mi itt vagyunk, Áldott Születésnapot kívánunk!

Refr.
Rohannak az évek, de Te Boldog és Gyönyörű legyél!
Engedd el a tegnapot, mert ott a holnap, hogy ha mindent újra kezdenél!
Le is éghet a gyertya, meg az összes év ki van rúgva!
És, ne feledd: nem biztos mindig, hogy a könnyű, néha csak a nehéz út ad épülést!

Azért még ne üsd ki magadat, az agyad ma
Azért még ne legyél bohóc, és
Ha lehet csak óvatosan karolj másba
és dúdold, mert most jön a legjobb rész
Azért még ne legyél lehúzva, aki barát
az jön soha nem hagy el
Legyen háború, vagy akár béke
Nem változik mindig ugyanúgy kezel
De te adj ma is piros lapot a gondnak
A valutahitel meg a karrier, le van ejtve mind
és megy a pokolba, a bölcsnek az Isten az otthona!
De amíg itt vagyunk, Áldott Születésnapot kívánunk!

Refr.(4x)
Rohannak az évek, de Te Boldog és Gyönyörű legyél!
Engedd el a tegnapot, mert ott a holnap, hogy ha mindent újra kezdenél!
Le is éghet a gyertya, meg az összes év ki van rúgva!
És, ne feledd: nem biztos mindig, hogy a könnyű, néha csak a nehéz út ad épülést!

Fele királyság és örök álom, túl az üveghegyek
Falán
Nem lépek át,tudom a határon,részegen is
Lesz majd aki ki korrigál
Égig ér a paszuly fel a száron! Szent Péter a
Kapuknál
Szerelem és barát aranyáron,nyáron fesztivál
És egyetemi bál

Ha elhiszed, ha nem hiszed
A halál előtt is van élet, mégsem éled
Csak ott a fán lógsz Babám
És a karma hintája száll!

Egyszer volt, hol nem volt
Csupa hős és királylány
Egyszer volt, hol nem volt
Happy end és aranyláz

Egyszer volt, hol nem volt
Nem is lesz soha már talán
Egyszer volt, hol nem volt
Mese habbal a nagyvilág!

Úgy vagyunk barátok mint a légynek a pók
nyolc lábbal mászol rám
Velem akarsz jóllakni,de értsd meg,kérlek
Elhagylak ,de nem én verlek át!
Égig ér a paszuly fel a száron! Szent Péter a
Kapuknál
Szerelem és barát aranyáron,nyáron fesztivál
És egyetemi bál

Ha elhiszed, ha nem hiszed
A halál előtt is van élet, mégsem éled
Csak ott a fán lógsz Babám
És a karma hintája száll!

Egyszer volt, hol nem volt
Csupa hős és királylány
Egyszer volt, hol nem volt
Happy end és aranyláz

Egyszer volt, hol nem volt
Nem is lesz soha már talán
Egyszer volt, hol nem volt
Mese habbal a nagyvilág!

Mint ég és föld, tetemes a különbség
Épít vagy szétszedi
Ég és Föld te legyél a különbség
Majd aki csak a jót teszi…
Aki amit ha kell megteszi…

Mert nem mindegy, hogy van benned hit
vagy csak a
tömegvonzással úszol
Másokkal együtt vagy
egyedül vagy Magányos farkas aki
Néha másokba karmol
Nem mindegy hogy eleven vagy temetetlen tetem
ez a test
Hogyan élsz, melyiket érzed?
Mert nem mindegy hogy a szeretet jön végtelenül
vagy hogy szeretet nélkül jön a végzet…

Nem mindegy milyen úton jársz!
Nem mindegy kinek mit kívánsz!
..hogy harag nélkül őszintén…vagy ő is szintén haraggal..
Látod!

Mint ég és föld, tetemes a különbség
Épít vagy szétszedi
Ég és Föld te legyél a különbség
Majd aki csak a jót teszi…
Aki amit ha kell megteszi…

Mert nem mindegy hogy halad a szekér
és ez az út
Az égig vezet majd vagy a mélybe húz
Nem mindegy hogy majd tolod vagy majd eltolod, túltolod
Vége mielőtt indult…
Van az eleje, a vége meg a közepe
persze itt a lényeg, hogy hogyan éled meg
Kívántad másoknak is azt amit magadnak
vagy csak másoktól kívántál el mindig mindent!

Nem mindegy milyen úton jársz!
Nem mindegy kivel mit csinálsz!
..hogy harag nélkül őszintén…vagy ő is szintén haraggal..
Látod!

Mint ég és föld, tetemes a különbség
Épít vagy szétszedi
Ég és Föld te legyél a különbség
Majd aki csak a jót teszi…

Túl minden határon
Mit a szív már nem visel
Az emlékek közt árnyak élnek
Igazán már senki nem ölel
Kifakult a hajnal,hol egy ország elszakadt
Milliók a falon túl és a falon innen az arcuk sem maradt
Rohannak a várost átszövő,lüktető vérerek
Elhagyni még nem tudod
Szeretni már végképp nem mered
Állj fel és hallgasd
Mit a Mennyországhoz írt dal lüktet és áthat mindent
Aki hallja ismeri jól a hírt

Szállunk szótlanul majd a színtelen felhők fölött
A Végtelen ölel majd szerelmesen.

Szállunk örökké majd a végtelen felhők fölött
Angyalok visznek át majd mindenen!!!

Túl minden hibánkon
Mit az Isten megbocsát
A langyosnál is jobb, ha éget
Engedd el és többé nincs határ
Ragyog mint a hajnal
A napnál fényesebb
Ahol egy szív megbocsát ott
Ott Ég és Föld minden beleremeg
Rohannak a testet átszövő,lüktető vérerek
Elhagyni még nem tudod
Szeretni már végképp nem mered
Ülj fel és hallgasd
Mit a Mindenséghez írt dal lüktet és áthat Mindenen
Aki hallja ismeri jól a hírt

Szállunk szótlanul majd a színtelen felhők fölött
A Végtelen ölel majd szerelmesen.

Szállunk örökké majd a végtelen felhők fölött
Angyalok visznek át majd mindenen!!!

Refrén: 2x
Nem gond, semmi pánik,
a saját dolgok kedve van.
Mondom semmi pánik,
akkor nevess a legjobban.

Fáj is mindhalálig,
szívd és fújd az arcomba.
Ahogy már Jézus megmondta,
ha szeretet van nincs hiba.

Attól még lehet jó, ha nem biztató
Egy-két léket kibír viharban is minden hajó.

Azt mondom állj fel, töröld meg,
a szemedet, a fejedet emeld meg!
Hallgass a szívedre
és a csendben magadat ismerd meg!

Nincs már nem túl édes rég,
tudom már nem túl szép.
Az élet lépre csal, mint a legyeket,
a piacon a kidobott török méz.

Attól még lehet, ha nem tökéletes,
a földön a kevesebb rossz a jó,
a kevésbé csúf, a szépséges.

Látod nem túl édes rég,
tudom már nem túl szép.
Az élet szárnyat ad majd,
a felhők közt kidob, aztán elveszi a szerencsét.

Refrén:
Nem gond, semmi pánik,
a saját dolgok kedve van.
Mondom semmi pánik,
akkor nevess a legjobban.

Fáj is mindhalálig,
szívd és fújd az arcomba.
Ahogy már Jézus megmondta,
ha szeretet van nincs hiba.

Majdnem pont jó, mondd hogy majd hogy nem.
Majdnem pont jó, mondd hogy majd hogy nem.
Majdnem pont jó, mondd hogy majd hogy nem jóóó.
Ha szeretet van, nincs hiba.

Attól még mehet, ha nincs ki a négy kerék,
attól függ le- vagy felfelé visz az út, hogy éppen mi az elég.

Azt mondom állj fel, töröld meg,
a szemedet, a fejedet emeld meg!
Hallgass a szívedre
és a csendben magadat ismerd meg!

Nincs már nem túl édes rég,
tudom már nem túl szép.
Az élet lépre csal, mint a legyeket,
a piacon a kidobott török méz.

Refrén:

Nem gond, semmi pánik,
a saját dolgok kedve van.
Mondom semmi pánik,
akkor nevess a legjobban.

Fáj is mindhalálig,
szívd és fújd az arcomba.
Ahogy már Jézus megmondta,
ha szeretet van nincs hiba.

Majdnem pont jó, mondd hogy majd hogy nem.
Majdnem pont jó, mondd hogy majd hogy nem.
Majdnem pont jó, mondd hogy majd hogy nem jóóó.
Ha szeretet van, nincs hiba.

Látom rajtad, nálad is néha még zavaros a parti víz.
A gondok cápák, itt ahol csak álom az égi híd.
Itt, ahol a holnap adót vet, és kamatos a nehézség.
Te vagy a fény, ahol a sötétség a hétköznap.
Egy reményhozó tündér vagy, magadnak segíts majd,
és az Isten is megsegít!
Ha nem vesz fel a szerencse,
ne tartsd a lábad keresztbe!
Mert nem vagy magad … de engedd el magad!
Szabad önfeledten feledni a földi dolgokat!

Ahogy jössz, úgy mész,
amit adsz ,azt kapsz.
Ahogy látom csak annyira vagy boldog,
amennyire annak hagynak!

Ahogy jössz, úgy mész,
amit adsz azt kapsz!
És ha nem szeretsz tényleg mindenkit, hát majdnem mindenhol:
Idegen vagy!

Refrén: 2x
Magadban tudd ki vagy!
Magadban bízz és elfogadj!
Magadban mindenkit!
Annyit érsz, ahogy elfogadsz másokat!

Látom rajtad, nálad is ugyanúgy felhős az esti ég.
Nem látszik a hullócsillag, kívánj eggyel többet ha lehet még.
Az ajtót keresd meg! Ha a kapu már zárva rég,
bármilyen tömör is a fal, lesz rajta majd egy rés.

Ahogy jössz, úgy mész,
amit adsz ,azt kapsz.
Ahogy látom csak annyira vagy boldog,
amennyire annak hagynak!

Ahogy jössz, úgy mész,
amit adsz azt kapsz!
És ha nem szeretsz tényleg mindenkit, hát majdnem mindenhol:
Egyedül vagy!

Refrén: 2x
Magadban tudd ki vagy!
Magadban bízz és elfogadj!
Magadban mindenkit!
Annyit érsz, ahogy elfogadsz másokat!

Ahogy jössz, úgy mész,
amit adsz ,azt kapsz.
Ahogy látom csak annyira vagy boldog,
amennyire annak hagynak!

Ahogy jössz, úgy mész,
amit adsz azt kapsz!
És ha nem szeretsz tényleg mindenkit, hát majdnem mindenhol:
Egyedül vagy!

Refrén: 2x
Magadban tudd ki vagy!
Magadban bízz és elfogadj!
Magadban mindenkit!
Annyit érsz, ahogy elfogadsz másokat!

Minden mint egy -, mindenki mint egy-, mindenki mint egy
Család, amiben a helye senkinek nem vész el. 2x

Ha már nem lesz más csak drótok,
Töviskoszorú szívemen…meg nem.
Látom a szemedet majd sehol,
csak a monitor üzen … nekem.

Ha már nem is lesz kék az ég se,
hol egy új kort tölt a gép.
Én még ugyanúgy, akkor is ugyanennyire sose,
feledem a szereteted nem adom semmiért!

Ha véget ér itt minden út,
vagy a 10 csapás majd újra súlyt.
Ha nem lesz igen, nem lesz szép,
az emberi test meg félig gép.

Lesz. Lesz ami lesz, egy megmarad
Nem múlik el … el nem szakad
Hiszen több mint egy áramkör
vagy több mint egy kapcsolat …

Refrén:
A szívem a NET.
Az eszem az ENTER.
Lájkollak ezerrel! 3x

A szívem a NET.
Én nyomom az ENTERt.

Ha már nem lesz Hold, csak műhold,
ami jeleket sző az éteren….meg nem.
hallom a hangodat a fejemben csak egy,
hangfal nekem … recseg

Ha már nem is lesz zöld a fű se,
sorsokat installál a gép.
Én még ugyanúgy akkor is ugyanennyire sose,
feledem a gyönyöröd és nem adom semmiért

Ha véget ér itt minden út,
vagy a 10 csapás majd újra súlyt.
Ha nem lesz igen, nem lesz szép,
az emberi test meg félig gép.

Lesz. Lesz ami lesz, egy megmarad
Nem múlik el … el nem szakad
Hiszen több mint egy áramkör
vagy több mint egy kapcsolat …

Refrén:
A szívem a NET.
Az eszem az ENTER.
Lájkollak ezerrel! 6x

A szívem a NET.
Én nyomom az ENTER-t 2x

Mondom, bár látom rajtad ugyanúgy érzed, érted
mitől megy és mitől borul meg
A földi törvény az, hogy van eszed hát akkor tanuld meg
Ha van eszed hát tanuld meg!

Mondom, bár hallom tőled te is azt hajtod folyton,
valami csak valamiből lesz.
Van ami fáj, de hát csak ehhez képest lesz majd jobb kedved!
Mielőbb legyen jobb kedved!

Tudom, hogy szeretnéd, hogy örökké legyen
Gazdagság boldogan az Öröklét- hegyen
De amit ma aratsz azt nem más, hanem te vetetted.
Arass úgy ahogy vetetted!

Tudom, hogy szeretnéd, hogy mindig jó legyen
A Sors csak adjon és sohase elvegyen
De ami visszajön az útjára te magad engedted.

Minden mécses előbb–utóbb valahogy eltörik.
Rakd össze meglátod, hogy valahol szétszedik!
Ne csak nézz, tanulj meg látni!
Minden ami van az kell,
mert annak értelme van, mert…

Refrén:
Kell, hogy legyen, hidd el!
Ha nincsen csúf mi lenne szép?
Föld nélkül nincs olyan hogy ég!

Kell, hogy legyen, hidd el!
Hang nélkül nincsen hangtalan
Nincs nélkül nincs olyan, hogy van!

Kell. hogy legyen, hidd el!
A rossz csak jobb mellett hiba
Ha nincs hova, nem érsz oda!

Kell, hogy legyen, hidd el!
Gazdag csak szegény mellett van
Nincs nélkül nincs olyan, hogy van!

Mondom, bár tudom én, hogy ugyanúgy érzed, érted
mitől friss és mitől erjed meg.
A földi törvény az, hogy megfőzted, hát te is eszed meg. (Bizony!)
Megfőzted, te is eszed meg!

Tudom, hogy szeretnéd, hogy mindig jó legyen.
A Sors csak adjon és sohase elvegyen.
De ami visszajön az útjára te magad engedted.

Minden mécses előbb–utóbb valahogy eltörik.
Rakd össze meglátod, hogy valahol szétszedik!
Ne csak nézz, tanulj meg látni!
Minden ami van az kell,
mert annak értelme van, mert…

Refrén: 2x
Kell, hogy legyen, hidd el!
Ha nincsen csúf mi lenne szép?
Föld nélkül nincs olyan, hogy ég!

Kell, hogy legyen, hidd el!
Hang nélkül nincsen hangtalan.
Nincs nélkül nincs olyan, hogy van!

Kell, hogy legyen, hidd el!
A rossz csak jobb mellett hiba
Ha nincs hova, nem érsz oda!

Kell, hogy legyen, hidd el!
Gazdag csak szegény mellett van.
Nincs nélkül nincs olyan, hogy van!

Megesik, hogy nincs nálad éppen

a kulcs ami nyitná a zárat a gépen

ami zuhan, mint a fejsze, a nyele nélkül

mindegy, milyen hős az ember, beleszédül

Vagy itt van ez a nap, mit lapra rak

aki keveri a kártyát, az nem te vagy

mert lehet, hogy most gyenge, de holnap jobb lesz

ne nézz a tegnapodra

Minden változik, és semmi sem az, aminek látszik

a felhő is eltűnik majd…

Vagy megesett, hogy bal lábbal lépsz

az ágy mellé először, ha az ébredés

zajos mint a kürt, a füledre ült

a francba ez az óra- hát ma sem menekülsz!

de te zavard el a felhőt a homlokodról

jó, ha semmi nem hoz zavarba

kezet mos a kéz; mindig számíthatsz rám,

én is számítok rád, ha baj van

Minden változik, és semmi sem az, aminek látszik

Kétszer egy folyóba ugyanúgy nem lép senki…

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz

Ennyi csak, mert ennyi ez!

Ne bánd, hogy amire vágysz, nem mindig azt kapod

Mint a gazdagot, úgy a szegényt is ugyanaz a végzet éri el

Hogy itt bizony élni kell

Óra az órára, napra nap

Megy az idő, minden új napra újabb nap

A pénz csak papír, és annyit ér

mint a levegő, a világot forgató erő.

Puha minden, ahova lépsz;

mindenki keresi a pénzt, hajtja a lét

mert ahol van a kincsed, ott van a szíved

ezt egy bölcs is elmondta már tudod, nagyon régen

Minek futsz a baj után, az úgyis elmegy

legyen egy jobb napod ma

De háztól házig ennyi az élet,

legyen szép, és hosszú az utca

Minden változik, és senki sem az, aminek látszik

Kétszer egy virágot nem téphet le senki újra

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz

Ennyi csak, mert ennyi ez!

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg

Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz

Ennyi csak, mert ennyi ez!

Csak ennyi ez.

A felhők alatt a parton egy tengeröbölben állva

Vagy acél folyók közt a városi éjszakában

Távol az otthontól sok átutazó vendég

Van aki születik éppen a többi már menni kész

Az épület falán kereszt ez itt az isten háza

Itt ki ne merd mondani láilláilálá

Máglyán égett sok átutazó vendég

Van aki az égre néz de az senkit se ment meg még

Refr.:

Nem aranyból, nem földből,

Nem pénzért, nem kőből

Valahol a szívemben majd új templom épül

Nem aranyból, nem kőből

Nem erővel, vagy ösztönből

Valahogy a szívedben majd új templom épül

A felhők alatt két lábbal a földön állva

Embernek látszik mindpedig van angyali vonása

Keresi az otthonát sok átutazó vendég

Van aki az égre néz, de ott senki se látta még

Refr.:

Nem aranyból, nem földből,

Nem pénzért, nem kőből

Valahol a szívemben majd új templom épül

Nem aranyból, nem kőből

Nem erővel, vagy ösztönből

Valahogy a szívedben majd új templom épül

Eljöttél….Benned él…Eljöttél….

Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér

Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél

Csepp a véredből, ami mindent elmesél

Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…

Refr.:

Nem aranyból, nem földből,

Nem pénzért, nem kőből

Valahol a szívemben majd új templom épül

Nem aranyból, nem kőből

Nem erővel, vagy ösztönből

Valahogy a szívedben majd új templom épül

Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér

Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél

Csepp a véredből, ami mindent elmesél

Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…

Eljöttél…Benned él…Eljöttél…

Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…

Tudom, hogy a szemed most is a szemembe néz

Én odavagyok érted, teljesen kész

Ha Te vagy a legdrágább drágakő benn egy széfben

Én tolvaj vagyok, aki mindenképpen elrabol, Hozzád fér

Mert megvenni nem tud, nincs annyi pénz

Ha fegyver vagy, hadd legyek golyó a tárban

Ha eső vagy, leszek majd egy porszem a sárban

Ha nap vagy, az arcomhoz érjen a fényed

Mindig égjen

Ha vadász leszel, hadd legyek én az a vad,

Aki hiába menekül beléd akad.

Nélküled én sem élhetek,

Nélküled örökre elveszek

Örülsz, hogy élek, örülök, hogy élsz

Vidám az arcod, ha nézlek

Vidáman élsz

Tudom, hogy vársz rám és egyszer elérlek valahol

Akárhogy nézem, ez így szép, így a jó

Érzem, hogy a kezed a kezemhez ér

Én olvadok Rajtad, mint tűzön a méz

Ha Te vagy a legfényesebb csillag az égen

Én sötétség leszek majd az éjjeli télben

Hogy átkarolva csak rajtam égjen, a fényed mindig elkísérjen

Ha növény leszel, hadd legyek én az a föld

Amiből a tested formát ölt

De ha szomorú leszel, én a könnycsepp Neked

Az arcodra írom a végzetet

És ha rózsa vagy, én a tövis leszek

Egy ilyen zsiványnak az lesz a legjobb szerep..

Mert soha nem a bőr égeti meg a tűz lángját

S nem a hát veri a bot szárát

Nem a szerelem fáj a szívedtől…

Nem a végzet a kezdettől

Nem a háj égeti az embert

Nem a part mossa el a tengert

Bár gyanús minden még néha

de a helyére kerül…

Mert soha nem a sör csapolja meg a pultoslányt

És nem a jegy veszi a túristát

Nem a postást cipeli a táskája…

És nem ő kerül a ládába

Nem a halott ássa el az élőt

Nem a nap rejti el a felhőt

És végül kiderül mindíg, és te is érzed…

Azt hogy:

Ki van találva az eleje,a vége

Minden úgy a jó, ahogy van mert

Soha nem véletlen a híd ott ahol van folyó

Soha nem véletlenül lépsz félre, nem véletlenül születsz

És nem véletlenül kerül pont az a pultra amiért fizetsz!

Mert soha nem a fegyver süti el a bankrablót

Nem a fejed a hangszórót

Nem a fal vakolja be a kőművest

És mindíg a gyengébb veszt

Nem a film rendezi az embert

Nem a drog terjeszt dealert

Bár gyanús minden még néha

de a helyére kerül…

Mert soha nem az ajtó nyitja a kulcsot meg

Nincs bélyeg ami gyűjtőt vesz…

Nem a gyűrű húzza az ujjat fel

Nem a pénz szórja az embert el

Nem az áldozat szedi a járványt

Nem az út szeli a járgányt

És végül kiderül mindíg, és te is érzed

Azt hogy:

(2*)

Ki van találva az eleje, a vége

Minden úgy a jó, ahogy van mert

Soha nem véletlen a híd ott ahol van folyó

Soha nem véletlenül lépsz félre, nem véletlenül születsz

És nem véletlenül kerül pont az a pultra amiért fizetsz!

Az ember jobb ha néha észre veszi magát

a baj fölött ez a híd. Az erdő akkor van, ha a bárány

veri magát, hogy spártai a világ. Farkast kiált, és demokráciát,

panaszt is emelhet ha kedve van…

mert ő a ragadozókkal jóban van. De ez már viccnek

is rossz, jobb hogy ha elfogadja magát. Mindennek oka

van, ez tökéletes világ…

(2*)

Ki van találva az eleje, a vége

Minden úgy a jó, ahogy van mert

Soha nem véletlen a híd ott ahol van folyó

Soha nem véletlenül lépsz félre, nem véletlenül születsz

És nem véletlenül kerül pont az a pultra amiért fizetsz!

Bár nem tudom, még merre van?

ott minden lépés nyomtalan,

és minden hajnal színarany.

Szólj majd,

szólok én is ha látom majd,

ott azt mondják,

hogy mindig béke van.

Ha eleged van magadból néha

lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa

De nem mindig a szép, az okosak útja,

Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.

Ne szívd mellre, az kinek jó?

Értelmes embernek az nem való.

Hiszen a legszebb a nyitott szív, s a tiszta szó.

Nem mindig megy magától minden,

Akarni kell, anélkül semmi sincsen.

Én örülök, hogy vagy, és ez mindig így lesz.

Megvárlak akkor is, ha későn kezdesz.

Mert van egy hely, otthon, édes otthon,

Mert együtt jutunk át majd azon a ponton,

Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó.

Bár nem tudom, még merre van?

ott minden lépés nyomtalan,

és minden hajnal színarany.

Szólj majd,

szólok én is ha látom majd,

ott azt mondják,

hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.

Ott minden dalnak színe van,

És minden hangja színarany.

Szólj majd,

szólok én is – bár azt mondják,

hogy nem kell kulcs,

mert mindig nyitva van.

Jól látod, mitől szép egy reggel,

Minden fűszál ünnepel, és soha ne felejtsd el,

azt, hogy öröm vagy valakinek,

hiszen soha nem vagy magad, mert az nagyon nagy…(?)

Akkor nyílik meg az édes otthon,

Nevetni fogunk majd az összes gondon.

Mert a legszebb a tiszta szív, mert csak az jó.

Bár nem tudom, még merre van

ott minden lépés nyomtalan,

és minden hajnal színarany.

Szólj majd,

szólók én is ha látom majd,

ott azt mondják,

hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.

Ott minden dalnak színe van,

És minden hangja színarany.

Szólj majd,

szólok én is – bár azt mondják,

hogy nem kell kulcs,

mert mindig nyitva van.

Bár nem tudom, még merre van

ott minden lépés nyomtalan,

és minden hajnal színarany.

Szólj majd,

szólok én is ha látom majd,

ott azt mondják,

hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.

Ott minden dalnak színe van,

És minden hangja színarany.

Szólj majd,

szólok én is – bár azt mondják,

hogy nem kell kulcs,

mert mindig nyitva van.

Bár nem tudom, még merre van

ott minden lépés nyomtalan,

és minden hajnal színarany.

(…)

Ha mást nem is, de jól tudom hogy milyen fent és hogy milyen lenn,

Az ég kék de a zöldet is kedvelem-mert bármeddig elmegyek,

Ezt jól tudod mert voltál néha kicsit fent és hát nagyon lenn,

Ha mást nem is de élvezed,hogy élheted

Mert ez az életed…

Soha nem az a kérdés hogy kinek van igaza

Neked is ugyanaz, egy test amiben vagy és Te is ugyanabban hiszel…

Örülsz hogy élsz és hogy ez sohase múljon el,

Ugyanazok vagyunk Te és én, amire gondolok az csupán vélemény

Hiszen az igazság az olyan mint egy fekete lepke, amit keresel a sötétben…

Én csak élem az életem

És pont úgy tudom ahogy Te hogy elégkomoly a tét,

Én csak élem az életem

Igen, a szívedben a motort ahogy dobog a gép

Én csak élem az életem

Igen, a szemedben a tüzet ahogy mosolyogsz rám

De én csak hajtom a fekete lepkét és tudom hogy valahol utolér…

Refr.

Látod nem az a teszt, hogy a másik bejön vagy nem,

A szerep ugyanaz hogy elfogadd azt amiben vagy

Nem pusztul el semmi minden létezik

Hiszen a gyerekkor sem tűnik el csak változik

Én csak élem az életem

És pont úgy tudom ahogy Te hogy elégkomoly a tét,

Én csak élem az életem

Igen, a szívedben a motort ahogy dobog a gép

Én csak élem az életem

Igen, a szemedben a tüzet ahogy mosolyogsz rám

De én csak hajtom a fekete lepkét és tudom hogy valahol utolér…

Refr.

Lehet, hogy a kígyó szúrta el tényleg

Azzal az átkozott alma-trükkel

Vagy lehet, hogy csak Ádám volt papucsférj, és nem figyelt arra Éva mikor bliccel

Vagy lehet, hogy csak én vagyok egyszerű,

Hogy az okot inkább magamban látva

Hogy hogy kerültem a Földre, minek fognám másra?

Hogy mitől van az egyik egy egérlyukban, miközben New Yorkban a palota szépül

És miért van a szépség, ha valakitől Quasimodo is halálra rémül

Vagy lehet, hogy én vagyok a vak, hogy az okot mindig magunkban látva

Hogy miért kerültünk a bajba, minek fognád másra?

Refr.:

Mert valahogy minden összeáll

Az Isten mindent jól csinál

Mindent úgy, ahogy kéne

Mindenkit úgy ahogy kérte

Mert végül minden célba ér

A sor végén a rím megél

Mindig úgy ahogy kéne,

Mindenki kap ahogy kérte majd

Mert valahogy minden összeáll

Az Isten mindent jól csinál

Mindent úgy, ahogy kéne

Mindenkit úgy ahogy kérte

Mert végül minden célba ér

A sor végén a rím megél

Mindig úgy ahogy kéne,

Mindenki kap ahogy kérte

És miért él az egyik majd 120 évet

Ha a másiknak a szülőágy a végzet

Vagy mitől korog Keleten az egyik gyomra

Ha így élünk Nyugaton

Majd szólj ha érted

Vagy lehet, hogy csak én vagyok egyszerű, hogy az okot átlátszónak érzem

Hogy mi itt a kérdés

Én nem is értem

Hogy miért bukik mindig meg minden elnök

Ha azzal kezdi mind, hogy ők majd tudják

Hogy miért akar vezetni jónéhány, miközben nem hogy mást, magukat se látják

De tudom, hogy én vagyok a vak,

Hogy az okot egyszerűen látom

A film meg forog

Olyan, mint a péntek 13

Refr.:

Mert valahogy minden összeáll

Az Isten mindent jól csinál

Mindent úgy, ahogy kéne

Mindenkit úgy ahogy kérte

Mert végül minden célba ér

A sor végén a rím megél

Mindig úgy ahogy kéne,

Mindenki kap ahogy kérte majd

Mert valahogy minden összeáll

Az Isten mindent jól csinál

Mindent úgy, ahogy kéne

Mindenkit úgy ahogy kérte

Mert végül minden célba ér

A sor végén a rím megél

Mindig úgy ahogy kéne,

Mindenki kap ahogy kérte

Minden olyan ahogy te és én akartam

Ilyen egyszerű ez

Olyan úgy ahogy van

Senki nem fizet hidd el soha helyettünk

Semmi nem a miénk

Jövünk és megyünk

Ilyen egyszerű minden, mint egy pofon

Refr.:

Mert valahogy minden összeáll

Az Isten mindent jól csinál

Mindent úgy, ahogy kéne

Mindenkit úgy ahogy kérte

Mert végül minden célba ér

A sor végén a rím megél

Mindig úgy ahogy kéne,

Mindenki kap ahogy kérte majd

Mert valahogy minden összeáll

Az Isten mindent jól csinál

Mindent úgy, ahogy kéne

Mindenkit úgy ahogy kérte

Mert végül minden célba ér

A sor végén a rím megél

Mindig úgy ahogy kéne,

Mindenki kap ahogy kérte

Nem minden szarka farka, tarka a szememben,
Nem mindegy honnan jön, vagy hogy, hogy honnan ment,
Nem minden csillag csillog, szépen a szememben,
Nem minden arany, ami fénylik a sötétben.

Csak az egyiknek jobb a szép, mert ott van a másik,
aki jobb szereti szanaszét,
Mer’ a balnak derogál a jobb, mivel a jobb az mindenben
jobbhoz szokott.
Magát senki sem adja könnyen, azt mondja inkább úr a pokolban,
mint szolga a Mennyben.
De úrnak, tudod hogy születni kell, azt nem osztják gázsikén’!

Minden érme, írás és fej. Van egy mondat erre, ismerd el:

Nem minden szarka farka, tarka a szememben,
Nem mindegy honnan jön, vagy hogy, hogy honnan ment,
Nem minden csillag csillog, szépen a szememben,
Nem minden arany, ami fénylik a sötétben.

Csak az egyiknek jó a bál, mert ott van a másik,
aki össze-vissza kiabál.
És néha a kevesebb több, ha az eszesebb kapzsi,
jobban lököd,
Magát senki sem adja ingyen, azt mondja inkább leszek király,
mint paraszt a réten.
De királynak is születni kell, koronát nem adnak prézliért.

Minden érme, írás és fej. Van egy mondat erre, ismerd el:

Nem minden szarka farka, tarka a szememben,
Nem mindegy honnan jön, vagy hogy, hogy honnan ment,
Nem minden csillag csillog, szépen a szememben,
Nem minden arany, ami fénylik a sötétben.

Nem minden szarka farka, tarka a szememben,
Nem mindegy honnan jön, vagy hogy, hogy honnan ment,
Nem minden csillag csillog, szépen a szememben,
Nem minden arany, ami fénylik a sötétben.

Nem minden szarka farka, tarka a szememben,
Nem mindegy honnan jön, vagy hogy, hogy honnan ment,
Nem minden csillag csillog, szépen a szememben,
Nem minden arany, ami fénylik a sötétben.

Nem minden szarka farka, tarka a szememben,
Nem mindegy honnan jön, vagy hogy, hogy honnan ment,
Nem minden csillag csillog, szépen a szememben,
Nem minden arany, ami fénylik a sötétben.

Nem minden szarka farka…
Nem mindegy honnan jön…
Nem minden csillag csillog…
Nem minden arany, ami fénylik a sötétben.

Nem minden szarka farka…
Nem mindegy honnan jön…
Nem minden csillag csillog…
Nem minden arany, ami fénylik a sötétben.

Leszáll az éj és végül eljutunk a helyig
Egy virág lassan szirmot bont a falon túl
Sötét a terem mindig ugyanúgy
Nem is igen hinnéd el hogy valami mindig visszahúz ide
Ahol csak Ő, egyedül Ő a tiszta fény
Bár nem hagyott esélyt a múlt nekünk se neki sem nekem még
A szinpadon csak néhány kék lámpa ég
De emlékszem Rá mindig ahogy a terembe lép
Igazi gyémánt ragyog rajta kevés a karc
Elvakít a pillanat, s a szívembe mar hamar
Nézek Rád, itt persze többen vannak így
Ahol Te táncolsz másnak ott ássák a sírt, angyal?
Angyal vagy
Angyal vagyok melletted

Többet érdemelsz a szemünknél
Nem is tudod nem nevetsz rég
Többet érdemelsz az aranynál
Ha igazán néznének látnák hogy
Sokkal szebben ragyogsz már
Többet érdemelsz a kezünknél
Nem is tudod csak nevetsz rég
Többet érdemelsz az aranynál?
Ha igazán néznének látnák hogy
Sokkal szebben ragyogsz már

Lehet hogy még csak most jövök de régen ismerem
Nekünk a szívünkben ott a jel, és minimum egy helyen
Mert a múltunk összeköt, a jövő úgyis egy
Én érte voltam mindig, tudja érte is leszek mindig
Táncolj még, ragyogj csak
Igazi gyémánt vagy, rajtad kevés a karc
Te most is valahogy visszajössz, hogy szabadon elvigyél
Én meg a kezedet keresem valahogy-tudom-hogy
Valahol összeér

Minden renben van, eltűnik

Minden nyomtalan

Mindenből amennyi jó, mindig

Megmarad

Nem lesz semmi gond, eljön a vége

És egy pont

Mindenből, amennyi szép, majd újra

Szirmot bont

Csak a most és nincsen más, néha

Szállni tudjunk és

Jót hozzon a sors majd mindig

Ránk, amíg tudsz, maradj még,

Higgyen, reméljen minden szív,

Legyen tiszta minden út

Értelem legyen majd a híd, ha a bűn

A mélyre húz

Minden él, érez és gondol Rád

Élve éld, és ne csak várd a végét!

Legyen béke mindenhol,

Elég a könnyekből, a lázas álmokból

Ami vagy az másról szól

Minden él, érez és gondol Rád

Élve éld, hogy ne rettegd a végét!

Minden rendben van…

Csak az igazat, nem kell más, én írok

Majd egy sort

Jót hozzon bármi a folytatás,

Szóljon az igazi otthonról

Őszintén szól minden száj, ahol

Egyenes minden út

Megnyílik végül minden zár, hisz

Az önzetlenség a kulcs…

Minden él, érez és gondol Rád

Élve éld és ne csak várd a végét…

Minden rendben van…

Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy

Egy vírus csak a planétán a nap alatt

Hogy kihalt már a Földről a szeretet, a hála

Meg a remény és a béke, a hit… Nem igaz!

Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy

Hogy az ember az Istenről rég leszakadt…

Hogy kihűlt szívünkből a szeretet, a hála

Meg a remény és a béke, a hit… Nem igaz!

Te vagy rajta a legszebb szirom, ez az univerzum meg a rét

Te meg én, Hiszen isteni pár, köztünk elfér a Mindenség

Legalább hogy a Mindenség!

Minimum, hogy a Mindenség!

Nézz rám és állj mellém!

Számíthatsz rám majd, de nem gyengén!!!

Azt mondom, nézz rám és állj mellém!

Számíthatsz rám majd, de nem gyengén!!!

Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy

Egy vírus csak a planétán a nap alatt

Hogy kihalt már a Földről a szeretet, a hála

Meg a remény és a béke, a hit… Nem igaz!

Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy

Hogy az ember az Istenről rég leszakadt…

Hogy kihűlt szívünkből a szeretet, a hála

Meg a remény és a béke, a hit… Nem igaz!

Hajnal van már lassan indulnom kell,
De tudod nem is nagyon bírtam aludni.
Szememben ég a fény a felkelő nap,
Meg az a tegnap esti füst is edzi.
A bárban ahol láttak két hete,
Azt mondták tovább mentél keletre.
Bár itt már nem tudják a neved
Én bármit arra teszek,
Hogy az nevet a végén aki melletted nevet.
Reggel van már bőven 11 múlt
és ez az országút is mint a többi.
Mögöttem annyi város, százezer arc,
csak épp a Tied nem tudom feledni.
Sebzett szívem mint a svéd acél,
de mégis vérzik és így annyit ér,
mint a tűzbe mártott fém
Ami olvad mint a krém
És én csak arra emlékszem már
amit velem tettél.

Refrén:
Követlek mindig bárhova mész,
Csak halvány emlék már a józan ész.
Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz.
Nem rejthet semmi el sehova.

Követlek mindig bárhova mész,
Csak halvány emlék már a józan ész.
Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz.

Este van már régen fenn van a hold,
És persze most sem tudok másra gondolni.
Kereslek, üldözöm a nyomod,
És engem ebből senki nem fog már kihúzni.
Szerelmem kissé vad de mégsem árt,
Chicago hozzám képest mennyország.
De én még ismerem a neved,
És bármit arra teszek,
Az nevet a végén aki mellettem nevet.

Refrén: 4x
Követlek mindig bárhova mész
Csak halvány emlék már a józan ész.
Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz.
Nem rejthet semmi el sehova.

Kiterít mint prémet az orv vadász, s árul az élet a standon, kinn
Az éveink piacán millió szív…itt van mind.
Ne beszélj arról, mi a jó, mi a rossz? Ugyanaz a vége bárhogy kezd…
Akit anya szült tudja az út vége mit rejt, mindegy hol megy!

Nem vagyok vezér
Nem vagyok bölcs
Ezerszer mondom mégis el, ha kell a tényt hogy:

Így volt mindig, így is lesz, de ez nem vág gallyra és..
..Engedd el ami megy, fogadd el ami jön. Nem több, így: kerek és egész!
Így volt mindig, így is lesz. Nem oszt, nem szoroz semmit és…
Tartsd meg a fényt és az árnyékot engedd el. Nem több, így: kerek és egész!
Nem több, így
kerek és egész!

Kimerít ez a harc amit űzünk, mert pofonért mosolyog minden perc
A kód neve: szeretet, ne keresd, odabent találod a legjobb szert
Ne beszélj arról, van e a nagy Ő, hiszen ugyanaz a vége bárhogy volt
Aki él tudnia kell, mibe kezd, mit vesz: hamut és port…

Nem vagyok vezér
Nem vagyok bölcs
Ezerszer mondom mégis el, ha kell a tényt hogy:

Így volt mindig, így is lesz, de ez nem vág gallyra és..
..Engedd el ami megy, fogadd el ami jön. Nem több, így: kerek és egész!
Így volt mindig, így is lesz. Nem oszt, nem szoroz semmit és…
Tartsd meg a fényt és az árnyékot engedd el. Nem több, így: kerek és egész!
Nem több, így
kerek és egész!

Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán

De Veled együtt mindent kibír

Én csak egy levél vagyok a fán

És csak egy darab a nagy egészben és csak

Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Lehetnénk a kezdet az egy, ami soha nem ér véget

És igen,igen lehetnénk úgy a törvény, hogy ne csak a

Mohóknak érje meg

Nem én vagyok a kezdet és nem én vagyok a vég

Hidd el, hogy Jézusból egy is éppen elég

Nem mondom Neked azt, hogy nem érdekel

Mert lehetnél Te is az, aki itt énekel.

Lehetnénk a csend, hogy ne legyen kínos a fülednek

Nem lenne zavar, ha a szemembe nézel

Kövess és én követlek!

Áldott legyen az, aki minig velünk és átkozott

Az aki keresztbe tesz nekünk

Mert aki nem velünk az ellenünk

Mi vagyunk a vihar aki elnyelünk

Ne legyen köztünk semmi baj

Én bontom a vakolatot omlik a fal

Összeköt minket az élet, a végzet magasba tart

Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán

De Veled együtt mindent kibír

Én csak egy levél vagyok a fán

És csak egy darab a nagy egészben és csak

Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Lehetnénk egy máglya szórnánk az igét

A nagyvilágra, és vagy egy-két-há-négy-öt-

Hat-hét évszázadon is át…

Nem én vagyok a pohár, nem én vagyok az üveg

Én az ital vagyok, aki nap mint nap ütlek

Az aki előtt Te nem menekülsz, mert minden

Sarkon az utamba kerülsz

Lehetnénk egy banda, tudod, az a

Színpadra született fajta, amelyik az országúton él

És ha fáradsz majd vezetek én…

Együtt jön majd az irigység és a harag

Van, aki jön, van, aki marad

Én lehetnék hurrikán, aki rendet csinál

Túl minden vitán…

Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán

De Veled együtt mindent kibír

Én csak egy levél vagyok a fán

És csak egy darab a nagy egészben és csak

Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán

De Veled együtt mindent kibír

Én csak egy levél vagyok a fán

És csak egy darab a nagy egészben és csak

Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán

De Veled együtt mindent kibír

Én csak egy levél vagyok a fán

És csak egy darab a nagy egészben és csak

Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán

De Veled együtt mindent kibír

Én csak egy levél vagyok a fán

És csak egy darab a nagy egészben és csak

Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!

Villogsz mielött rád nézne
Hogy gyerünk nyomd neki, maradj le vagy állj félre
Mert az élet az út és a tested az autó
Az a menő ha 220-al rongyol a sok ló?
De van valamilyen ész
És csak tudod hova mész
Ez nem az M7-es, mert ez keletre visz
Dehogy ezt nem tudod az is csak egy ostoba vicc

Ha a sáv leáll, s a nap körbe ér
Megértjük majd, ha már véget ér
Mindegy, hogy egy arc vagy az aszfaltról
Mert ez rólad is szól valahol

Ilyen az utad négy sávon felvert szürke por
Egyedül vagy, volt néhány karambol
Útszéli bár (nem is egy már), de a lényeg valahol vár:
Aszfalt és fehér csík, négy kerék, kormány, gázpedál

Nem szereted ha hátul vagy
De aki megfontolt, az oda megy, ahova akar
Mer’ a gyomrod a tank és a benzin a táp
Neked a kúton sem mindegy, hogy épp hova állsz?

De van valamilyen ész
És csak tudod hova mész
Ez nem az M0-s, bár körbe-körbe visz
Ha látjuk, majd tudjuk, hogy egy ostoba vicc

Ha a sáv leáll, s a nap körbe ér
Megértjük majd, ha már véget ér
Mindegy, hogy egy arc vagy az aszfaltról
Mert ez rólad is szól valahol

Ilyen az utad négy sávon felvert szürke por
Egyedül vagy, volt néhány karambol
Útszéli bár (nem is egy már), de a lényeg valahol vár:
Aszfalt és fehér csík, négy kerék, kormány, gázpedál

Nincs út, amelybe bele ne fognál, mert nem ismered a veszélyt
Így robog az életed a végzet felé,
egy kamion elé,
vagy az álmod elér
Ami mindent megér?
Nincs szabály, ami az utadat állná, TOTÁLKÁR
Így rohan az életed a végzet elé
egy szakadék fölé
vagy az álmod utolér
Ami mindent megér?
Nincs táv, amibe bele ne fognál, csak a sárga angyal vigyáz rád
Így jut el az életed a végzet elé,
egy kamion mögé
Ahol a fékút vége vár

Ilyen az utad négy sávon felvert szürke por
Egyedül vagy, volt néhány karambol
Útszéli bár (nem is egy már), de a lényeg valahol vár:
Aszfalt és fehér csík, négy kerék, kormány, gázpedál

Ilyen az utad négy sávon felvert szürke por
Egyedül vagy, volt néhány karambol
Útszéli bár (nem is egy már), de a lényeg valahol vár:
Aszfalt és fehér csík, négy kerék, kormány, gázpedál

Megint egy reggel, megint elölről az egész, megint bogozom a szálakat

Emlékszem rád, a hajnalt ajándékba adom, mielőtt elindul az áradat

Várhat a hírek, horrorrímekkel a pasas, mesés gondolatok gyilkosa

Egy elmekalóz, szenzációhalász, valamelyik hullámsáv az otthona

Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:

Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely

Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át

Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér

Nincs mély, se magas, nem riaszt, örömet fakaszt,

kezed homlokomon lázat olt

Nélküled részeg vagyok, illuminált dög, hiányod szesz, a tudatomra folyt

Várhat a város,négyes,hatos meg a híd,a metró,buszok meg a nagy folyó

Nem megyek, amíg szememben nem ragyog ott a szemed, nélküled a jó se jó!

Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:

Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely

Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át

Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér

Szemhéjam ráborul a szememre, az agyam horizont, te vagy a nap, ha kel

Égboltom ölel, aztán éjjel tovatűnsz, remélem, egyszer magaddal viszel

Vesszen hírek, horrorrímekkel a hang, emberi gondolatok gyilkosa

Megyek, ha szememben ott ragyog a szemed,

nem vesz el senki semmit el soha

Túl minden szerelmen

Túl minden földi éjszakán

Túl minden áruláson és

Egy élet összes hajnalán

Túl minden bánaton

És túl az öröm ajtaján

Túl minden csalódáson és…

Túl minden halálon

Ott el van varrva minden szál!

Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:

Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely

Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át

Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér

Ami közénk odafér…

Valahogy mindig minden balul sül el
De most már engem ez sem érdekel
Én csak élek, ahogy lehet
Élek, bármi jöhet
Élek, a kedvem nem veszi el…

Bárhogy nézed, a lényeg az ott van
Egy hangban, egy szóban
Elmondja az, aki mindent lát
Mert nem elég ha hajtod ami kell
Ha a földön hever, vedd fel
Mert a szerencse jár Nálad is
Minden nap, ha húzod a szádat is

Mert megesik, hogy balul indul bármelyik nap
De már lehet az is elég, ha épp nincsen fagy
Vagy a vak, aki semmit se lát
De ha megismer, szereti, ha gondol rád
Mert leesik a tantusz, ha éles az agy
Hogy a nagyvilág sem túl nagy
És itt több a szép, mint a rossz
Nevess, ha komolyan gondolod…

Bárhogy nézed, a lényeg az megvan
Egy hangban, egy szóban
És érted a végén és mindent látsz
Mert lehet, hogy túl sok az, amire vágysz,
De ha a kevesebb több, Te se tátsd a szád,
Ahogyan mondom, az lehet, hogy nem szakzsargon
De figyelj, mert burkoltan mondom…

Valahogy mindig minden balul sül el
De most már engem ez sem érdekel
Én csak élek, ahogy lehet
Élek, bármi jöhet
Élek, a kedvem nem veszi el…

Van az úgy, hogy nem szabadulsz meg a múlttól, mégis
Kerülöd, mint tűzben a táncot
Az arcon a ráncot nem szaporítom
Mégis a végén könyörgöm, hogy ne haragudj rám!

Van az úgy, hogy bárhogy is várom
A jéghideg ágyon nem jön az álom
Nélküled semmit sem ér ez az élet
A végzet méreg a négyzeten, úgy hiányzol!

ref.:
Jövök, mint egy herceg, aki fehér lovon feszít
Vagy mint egy aranyhal segít
Jövök, mint egy dzsin vagy bármi más
Amit szépnek látsz

ref.:
Jövök, mint egy herceg, aki fehér lovon feszít
Vagy mint egy aranyhal segít
Jövök, mint egy dzsin vagy bármi más
Amit szépnek látsz

Megesik, hogy nézem az arcod
A falhoz vágott képen a rajzot
Minden apró részlet a szívemet késként éri és
Hallom a hangod mindenhol, mert szeretlek!

ref.:4x